Elsősorban azért írok, hogy aki teheti, csatlakozzon hozzánk az imádkozásban az egyik tinédzser lányért, Maggiért, aki sajnos tegnap megbetegedett és kiderült, hogy maláriája és tífusza van. Ami engem legjobban izgat, hogy továbbra is itt van a gyerekek között, és igazán túl sok elővigyázatosságot nem tesznek azért, hogy nehogy valaki elkapja tőle.(Ma még egy egyhetes csecsemő is volt a közelében.) Tudván, hogy a tífusz elég fertőző betegség, nem lenne jó, ha egy járvány ütne ki a gyermekek között. Ez volt az emberi oldal, de a másik oldalról tudom, hogy Istennek van hatalma nemcsak a többi gyermeket megoltalmazni, de Maggit is csodával határos módon meggyógyítani. És azt hallanotok kellett volna, ahogy a többi gyermek imádkozott érte az esti együttléten! Minden egyes alkalommal fizikailag lehet érezni Isten jelenlétét, amikor ezek a gyermekek imádkoznak, énekelnek!
Talán egy pár szót írok arról is, hogy hogy s mint megy itt a sorunk. Körülményeink nem versenyeznek egy luxusszállóval, de most tanuljuk megélni, hogy "azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek". Bár van fürdőszobánk, de víz nincs benne, van két lavórunk és hideg vizünk. De tegnap kaptunk egy vízmelegítőt, így legalább hajmosáshoz van meleg vizünk. A hangyákkal már megtanultunk együtt élni, minden este van egy gyík látogatónk is, de a csótánnyal már nehezen tudunk megbarátkozni. Szerencsére eddig csak kettővel volt közelebbi kapcsolatunk, reméljük nem emelkedik a számuk.
Táplálékunk eléggé egyhangú, de a gyermekekkel ellentétben mi legalább reggel tudunk lekváros margarinos kenyeret enni és egy kis tejet inni. De az ebédünk és vacsoránk a vasárnapot kivéve minden nap bab. Hol krumplival, hol édeskrumplival, hol rizzsel, de leginkább puliszkával. Az étkezésekre már legtöbbször olyan éhesek vagyunk, hogy ezt is hálaadással fogadjuk. Pár nappal ezelőtt kaptunk egy nagy köteg banánt is, azt hit­tük nem fogunk ennyit megenni, de lassan a vége felé járunk.
Túl sok segítséget eddig nem igényeltek tőlünk, de igyekszünk meglátni a helyzeteket, ahol alkalmassá tehetjük magunkat. Mosogatásra mindig van lehetőség (hideg vízzel, szappannal), időnként vasalásra is (bár én inkább európai módon, az asztalon csináltam, ők a földön ülve), és mindig segítünk a gyerekeknek a pucolási tennivalókban. Ma meg tegnap az irodában is volt lehetőségünk segíteni, gyermekek leveleit gépelgettem, akiknek az angolja még az enyémnél is rosszabb.
Hát most ennyire volt energiám
The main reason for my writing is to ask you if you are able to do please join to us in praying for a teenager girl who yesterday got ill and turned out she had malaria an typhoid. My main concern is that she is even now among the children and they don't do too much to protect the others not to catch the disease from her. (Today even a one-week old baby was around her.) Knowing the typhoid is an infectionous disease it wouldn't be good if an epidemic broke out between the children. This was the human side, but from the other side I know God has power not only to protect the other children but to heal Maggi on a miraculous way. And you should haven heard the way how the other children pray for her on the evening praying time. Every time it can be physically felt the present of God when these children pray or sing!
Maybe I write a few thinks about how we live here. Our circumstances can't compare with a luxuries hotel but now we are trying to "learn to be content whatever the circumstances". Even we have a bathroom but we don't have water in it, we have two bowls to wash ourselves in it and cold water. Yesterday we got a kettle so we can heat some water to wash our hair. We learned to live together with the ants, every evening we have a visitor, a lizard, but it is difficult to make friend with the cockroaches. Fortunately so far we had closer connection with two ones only, we hope their number won't rise.
Our food is a little bit boring, but in contrast with the children we can eat a few slices of bread with butter and jam and drink a little milk every morning. But our lunch and dinner always is bean. Sometimes with potato, sometimes with sweet potato, sometimes with rice, but most of the time with something what made of white corn flour. But most of the time we are so hungry that we are thankful for these as well. A few days ago we got a big bunch of banana and we thought it is more than we are able eat, but slowly we finish with it.
So far they didn't ask from us too much help, but we try to see the situation when we can help them. There is always vacancy for doing the washing up (with cold water and soap), sometimes for ironing as well (I did on the European way, on the table, but they do on the floor, while they are sitting) and we always help to the children in the peeling tasks. Today and yesterday we had chance to help in the office, I typed the children's letters, whose knowledge of English is worse than mine.
My energies is running out so I finish