Amikor már biztos volt, hogy Ugandába megyünk, megfordult a fejünkben, ha már ennyit áldozunk erre az útra, jó lenne egy kicsit többet látni ebből az országból, mint csupán egy árvaházat. Végül is még spóroltunk egy „kicsit” és lefoglaltunk egy 5 napos szafari túrát. Aztán volt egy kis izgalom, mert ugandai ismerőseink meg voltak győződve, hogy átvágtak bennünket. Egy idő után ez nem volt kérdés, hiszen ottlétünk alkalmával kiderült, hogy mindenki, mindenhol átvágja a másikat, csupán az a kérdés, ki többel, ki kevesebbel. Végül is 23-án 7 órakor, a megbeszélt idő előtt fél órával a sofőr megérkezett hozzánk, és elindultunk a nagy kalandra. Egy kicsit meglepődtünk, hogy a terepjáró helyett egy mikrobusszal jött értünk, de legalább az egész teteje nyitható, ami jól jön majd az állatnézéseknél. Az első programpont az egyenlítőnél lett volna nem sokkal Entebbe után. Hosszas érthetetlenkedés után kiderült, hogy az eredeti programtól eltérően fordítva csináljuk a programot, így más úton vagyunk, és majd estefelé egy másik ponton fogjuk érinteni az egyenlítőt. Velünk „elfelejtették” közölni a programváltozást, pedig reggel bent voltunk az irodába befizetni a hátralékot. Az út Jinjatól Fort Portalig (ahol megálltunk ebédelni) iszonyú hosszú volt. Autópályán nem lett volna gond ez a távolság, de Ugandában maximum 2x1 sávos utak vannak, az út minősége borzalmas, több a lyuk, mint az aszfalt, minden lakott területelen rengeteg fekvőrendőr, aminél kénytelen vagy teljesen lelassítani, mert vagy olyan magas, hogy fennakadsz rá, vagy 5 kisebb dombocska. Nem volt könnyű átélni ezt az utat, de legalább egy idő után a környezet nagyon szép volt, egyre több kisebb-nagyobb domb, hegy váltakozott, teaültetvényekkel, banánligetekkel. Az út szélén lévő házak itt is nagyon szegényesnek tűntek.
Fekvőrendőrök /The roadbumps
Teaültetvények/Teaplantation
3 körül végre ebédelhettünk egy európai mérce szerint is elfogadható étteremben. Hihetetlen volt, hogy szinte 3 heti húsmentes diéta után most egy egész szelet hús lehetett a tányérunkban. Ebéd után folytattuk útunkat és fél 6 körül érkeztünk meg az egyenlítőhöz. Itt mindössze két karika volt az út két oldalán és ennyi! Ennél többre számítottunk, de valószínű az Entebbe melletti van kiépítva túrista látványosságnak. Még éppen időben értünk, még tudtunk képeket csinálni. A magyarországi nyárhoz képest itt sokkal rövidebbek a napok. Kb. 7-től 7-ig van világos, után elég hirtelen besötétedik.
Az Egyenlítő/Equator
Innen már csak egy ugrás volt, és megérkeztünk a szállásunkra. Nagyon meg voltunk elégedve, mert a legolcsóbb szállás fizettük, és ehhez képest még fürdőszobánk is volt – vízzel! Nem kis élmény volt 3 hét lavorozás után végre újból lezuhanyozni! Szúnyog viszont volt rendesen. Igaz, hogy volt moszkító hálónk, de valahogy némelyik addig ügyeskedett, míg csak bejutott éjszaka a háló alá. Az egész szálláshelyen csak mi ketten voltunk, ehhez képest legalább 4-en voltak, akik kiszolgáltak bennünket.
Szálláshelyünk/Our accommodation
The first program would have been by the Equator, not far away from Entebbe. After a while it turned out we did our program inversely, so we were on another road so we were going to reach the Equator on another point. They „forget" to tell us the change of the program despite beeing in the office in the morning when we paid our fees.
The travel from Jinja to Fort Portal (where we ate our lunch) were really long. This distance wouldn’t have caused any problem on a motorway but in Uganda there are only single carriageways, the quality of them are horrible, there are more potholes than tarmac and in the towns and villages there are a lot of sleeping policemen. You have to slow down completely, because some of them really high or there are five lower bumps. It wasn’t easy to survive the way but after a while the view was beautiful with hills and montains, tea and banana plantation. The houses along the roads seemed really poor all the way.
Around 3 o’clock we could have lunch in a restaurant which came up to the Europian standard. It was unbeliaveble seeing a whole slice of meat in our plate after the 3-week nearly meat-free diet.
After lunch we continued our way and aroud half 5 we arrived to the Equator. There were only two circle on the two side of the road. That’s it! We expected more but I think the other one after Entebbe is a tourist attraction. We arrived in time to take some photos. Comparing to the Hungarian summer the days are much shorter here. From 7 to 7 is light but after it is getting dark quickly.
Our accomodation was really close from here . We were satisfide because we paid budget accomodation and we had bathroom as well – with water! It was good to take a shower after 3 weeks. But we had a lot of mosquitos. We had nets but they were clever to get under it durig the night.
In the whole place we were the only customers but there were at least 4 men who served us.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése